A Morus alba antidiabetikus hatásáért felelős vegyületek (iminocukrok, flavonoidok, poliszaccharidok, ekdiszteroidok) teljes feltérképezését és izolálását végezzük kombinált kromatográfiás módszerekkel. A tisztítási folyamatot normál patkány posztprandiális hiperglikémiájára kifejtett hatásának mérésével követjük.

A fehér eperfa (Morus alba) levele a világ csaknem minden táján használt a tradicionális gyógyászatban, elsősorban vércukorszint-csökkentő szerként. Elsősorban a távol-keleten számos farmakológiai vizsgálattal, köztük humán vizsgálatokkal is igazolták hatékonyságát. A mai Magyarország területén ugyanakkor az erre vonatkozó évszázados népi tudás napjainkra csaknem teljesen feledésbe merült.

A fehér eperfa (Morus alba) levelének számos tartalomanyaga hozzájárulhat a hatáshoz (iminocukrok, ekdiszteroidok, flavonoidok és egyéb fenolos anyagok illetve glikoproteinek). Jelenleg az iminocukrokat ill. a flavonoidokat tartják az eperfalevél fő hatóanyagainak, a szakirodalom elemzése alapján ugyanakkor további, eddig ismeretlen hatásos tartalomanyagok jelenlétét valószínűsíthetjük. Kutatómunkánk célja a drog vércukorszint-csökkentő hatásában szerepet játszó tartalomanyagok feltérképezése, relatív fontosságuk megismerése alapján standardizálási metodika kidolgozása, illetve új, orális antidiabetikumok kifejlesztésére alkalmas természetes modellvegyületek felfedezése. Ehhez in vitro és in vivo módszerekkel hatáskövetett izolálást végzünk nagy mennyiségben előállított kivonatokból, eltérő szelektivitású kromatográfiás módszerek egymást követő alkalmazásával. Több, egymástól kémiai összetételben jelentős eltérést mutató aktív frakción is dolgozunk párhuzamosan, s a közeljövőben számos, hatástani vizsgálatokhoz elegendő mennyiségű tiszta hatóanyag izolálása várható. Másodlagos, de szintén fontos célunk ugyanakkor az izolált tartalomanyagok egyéb potenciális hatásainak vizsgálata is.