Korábbi eredményeink szerint a regulátoros T sejtek (Treg) funkcionálisan eltéréseket mutatnak a pikkelysömörös betegekben, az egészséges egyénekkel összevetve, ennek a funkcionális eltérésnek a pontos oka azonban mindeddig ismeretlen.

Kutatásaink során elsődleges célunk az interleukin-1 receptorok (IL-1R) szerepének tisztázása ebben az eltérésben, jellemzésük pikkelysömörös és egészséhges Treg és T effektor (Teff) sejtekben. Kísérleteink során Teff (CD4+CD25-) és T reg (CD4+CD25+CD127-) sejteket szeparálunk egészséges és pikkelysömörös betegekből, CD3/CD28 aktivációt alkalmazunk és összehasonlítjuk a különböző IL-1R típusok kifejeződését. mRNS szintű eltéréseket valós idejű RT-PCR technikával, a receptorok sejtfelszíni expresszióját pedig ELISA és áramlási citometriás módszerekkel követjük. Eredményeink szerint CD3/CD28 aktiválás hatására az IL-1R1 mRNS expressziója indukálódott mind az egészséges Treg, mind az egészséges Teff sejtekben, ellenben a pikkelysömörös Treg sejtekben ez a kezelés nem volt hatással az IL-1R1 expresszióra, ugyanakkor a pikkelysömörös Teff sejtekben az IL-1R1 expressziója jóval nagyobb mértékben indukálódott, mint az egészséges egyénekből szeparált T eff sejtekben. Az ún. „decoy receptorok” (IL-1R2 és szolubilis IL-1R2) mRNS szintjei az aktiváció hatására megemelkedtek az egészségesekből izolált Teff and Treg sejtekben, az indukciók azonban jóval gyorsabbnak és kifejezettebbnek bizonyultak a pikkelysömörös betegekből szeparált Teff és Treg sejteken. Az IL-1 receptor antagonista (IL-1RN) mennyisége kismértékben megemelkedett az egészségesekből szeparált Teff és Treg sejtekben, ugyanakkor a pikkelysömörös betegekből szeparált Treg sejteken ennek a molekulának nagymértékű csökkenését tapasztaltuk, a pikkelysömörös Teff sejtekben viszont indukálódott ez a molekula. Az IL-1R2 fehérje mennyisége egészségesekből szeparált Teff és Treg sejtekben konstansnak bizonyult, a pikkelysömörös betegek Teff sejtjei azonban szignifikáns IL-2R2 indukcióval válaszoltak az aktivációra, míg a pikkelysömörös Treg sejtek IL-2R2 szintje nem mutatott változást. Eredményeink azt sugallják, hogy az interleukin-1 jelátviteli út génjeinek szabályozása eltér a pikkelysömörös és az egészséges egyének Treg és Teff sejtjeiben, ami alapján feltételezzük, hogy mindezen folyamatok hozzájárulnak a betegségben tapasztalt Treg diszfunkciókhoz.

Vizsgáljuk a TL1A (TNFSF15) molekula és receptorának (DR3, TNFRSF25) szerepét a pikkelysömör patogenezisében. A TL1A a TNF szupercsaládba tartozó szignálmolekula amely egyes aktivált limfocitákon jelenlévő DR3 receptorhoz kapcsolódva ko-stimulátorként vesz részt az immunfolyamatok szabályozásában. Fontos szerepe lehet különböző gyulladásos autoimmun megbetegedésekben, Crohn betegségben, valamint reumatoid artritiszben. A humán TL1A fehérjének három izoformáját írták le, pontos funkciójuk nem ismert. Célunk a TL1A különböző izoformáinak, valamint a DR3 receptor funkciójának vizsgálata pikkelysömörben. Pikkelysömörös léziós és nem léziós bőrből, valamint egészséges személyek bőréből immunhisztokémiai módszerekkel tervezzük kimutatni a TL1A, valamint a DR3 fehérjét. A TL1A izoformáinak mRNS szintű kifejeződését izoforma specifikus primerek segítségével detektáljuk. Vizsgáljuk, hogy a keratinociták hatással vannak-e a TL1A-DR3 útvonalon a T-sejtek abnormális, pikkelysömörben megfigyelt működésére. A projektet Dr. Tubak Vilmossal (MTA SZBK Biokémiai Intézet) együttműködésben hajtjuk végre.