Vizsgálataink célja az volt, hogy meghatározzuk, vajon a forkhead box P3 (FOXP3) gén polimorfizmusai (hasonlóan a kínai populációban közöltekkel) hozzájárulnak-e a szénanátha kialakulásához a közép-európai populációban. Retrospektív eset-kontrollos vizsgálatot végeztünk és meghatároztuk a FOXP3 gén rs3761548 jelű SNP-jének eloszlását a szénanáthás beteg és kontroll populációban, külön a férfiakban és a nőkben. Eredményeink szerint azok a nők, akik homozigóták a ritka FOXP3 rs3761548 allelélra (A/A) bizonyos fokú védettséget élveznek a szénanátha ellen, másképpen fogalmazva, a vad genotípus (C/C) és a heterozigóta genotípus (C/A) a nők körében fokozott hajlamot jelent a szénanáthára (OR [95%CI] = 2.089 [1,095; 3.988]). Vizsgálatainkkal tehát meg tudtuk erősíteni a kínai tanulmányban leírtakat a FOXP3 gén rs3761548 jelű SNP-jének szénanátha pathogenezisében betöltött szerepével kapcsolatosan. Kimutattuk továbbá, hogy az rs3761548 SNP mind a kínai, mind a közép-európai populációban egy haplotípus markere, amely megállapítás azonban nem áll fenn a szub-szaharai populációra. Ez arra utal, hogy a kérdéses, szénanátha pathogenezisében is szerepet játszó haplotípus azután alakult ki és rögzült, hogy a modern ember elhagyta Afrikát.

Korábbi vizsgálatainkban megmutattuk, hogy a kevert UVA-UVB-látható fény spektrumot tartalmazó intranazális fototerápia (rhinofototerápia) hatékony az allergia kezelésében. Felmerült a kérdés, hogy vajon a rhinofototerápiás válaszkészségben látott eltérések mögött lehetnek-e genetikai tényezők. Ismert, hogy az UV-indukált immunszuppresszió mechanizmusában a tumor nekrózis faktor alfa (TNFα) az egyik kulcsszerepet játszó citokin, ezért genomikai vizsgálatainkat a TNFA génen végeztük. Munkahipotézisünket alátámasztották egy japán munkacsoport korábbi eredményei is, melyek szerint az UV fény immunszuppresszív hatása bizonyos TNFA mikroszatellitákat és promóter polimorfizmusokat hordozó egyéneknél kifejezettebb volt. Vizsgálatainkba 57 szénanáthás beteget vontunk be, akiket a fényterápiára adott válaszkészségük szerint jól reagáló és kevésbé reagáló csoportokra osztottunk. A TNFA gén öt vizsgált promóter polimorfizmusa közül egy, a -863 pozícióban lévő, szignifikáns (p=0,0068) asszociációt mutatott a rhinofototerápiára adott jó válaszkészséggel: a ritka allélt hordozók szinte kivétel nélkül javulást mutattak a kezelésre. Ezt követően arra kerestük a választ, hogy mi lehet az a molekuláris mechanizmus, amely révén a ritka A allél ezt a hatását kifejti a rhinofototerápiás kezelés során. Kimérás konstrukciókat hoztunk létre, amelyekben a TNFA promóter -863 pozíciójában vad típusú (C/C) és ritka allél (A/A) verzióját építettük luciferáz riportergén elé. A konstrukciókat keratinocitákba transzfektáltuk, UV-B fénnyel besugaraztuk, és összehasonlítottuk a vad típusú és a ritka allélt hordozó promóterek aktivitását. Eredményeink szerint a ritka allélt hordozó promóter az UV-B sugárzás hatására a riportergén magasabb szintű expresszióját indukálja, mint a vad típusú allél. In vitro vizsgálataink eredményei alapján feltételezzük, hogy a ritka allélt (-863A) hordozó betegek orrnyálkahártyájában a fénykezelés hatására emelt szinten expresszálódik az immunszuppresszió szabályozásában részt vevő TNFA gén, és ez hozzájárul a kezelésre adott jobb válaszkészségükhöz.