Kutatóműhely

Szív és érrendszeri Kutatások Kutatóműhely


KUTATÓMŰHELY VEZETŐJE

KAPCSOLAT

Prof. Dr. Varró András

KUTATÓMŰHELY BEMUTATKOZÁSA

Az SZTE ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézete Prof. Dr. Varró András egyetemi tanár irányításával elsősorban szív-érrendszeri élettani, kórélettani és gyógyszerhatástani kutatásokkal foglalkozik.

 

A szív elektrofiziológiai működésének és a szívritmuszavarok (aritmiák) mechanizmusának kutatása során nagyállat (kutya, kecske) és rágcsáló (nyúl, patkány) in vivo állatkísérleteket, és in vitro szövet- illetve sejtszintű szíveletrofiziológiai vizsgálatokat végeznek továbbá gyógyszergyári megbízásos és pályázati jellegű gyógyszerfejlesztési feladatokat látnak el, amelyek arra irányulnak, hogy az eddigieknél hatásosabb és biztonságosabb antiarimiás (szívritmuszavar ellenes) gyógyszereket fejleszthessenek ki.

 

Mivel sok gyógyszer mellékhatásként súlyos, az életet veszélyeztető szívritmuszavart okoz, a csoport tagjai intenzív biztonságfarmakológiai kutatásokat folytatnak a gyógyszerek proaritmiás mechanizmusának tisztázásáért, illetve olyan vizsgálómódszerek kifejlesztése érdekében, amelyekkel az eddigieknél hatásosabban lehet felderíteni, illetve előrejelezni ezt a rettegett gyógyszermellékhatást.

 

A kutatók vizsgálják a szívizom ioncsatorna-készletét valamint a szív kalcium-homeosztázisát amelyek mind a szívizomerőre, mind a szívritmuszavarokra ható gyógyszerek kutatása során jelentőséggel bírnak. Emellett simaizom farmakológiai kutatásaikban koszorúértágító, vérnyomáscsökkentő és a péniszerek tágasságát szabályozó gyógyszerek hatását elemzik.

 

Az ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézete több gyógyszer kifejlesztéséhez is hozzájárult. Ezek közül kiemelkedik a szívizomerőt fokozó Levosimendan, amelyet jelenleg szívelégtelenség és a Dronedarone amelyet a pitvarfibrilláció (szívritmuszavar) kezelésére a klinikai gyakorlatban is használnak. Emellett több – jelenleg kereskedelmi forgalomba még nem került – gyógyszerjelölt biztonságfarmakológiai vizsgálatát végezték el az utóbbi években a lehetséges proaritmiás mellékhatás megítélése szempontjából.