Kutatási projekt

Területfejlesztési hatáskörök megosztása, szabályozása Magyarországon


HASZNOSÍTHATÓSÁG SZINTJE

Ismeretbővítő kutatás (alap- elméleti kutatás)

KUTATÁSI PROJEKT LEÍRÁSA

Az 1996. évben elfogadott és 1999-ben jelentősen módosított területfejlesztési törvény (1996. XXI. törvény, Tftv.) a különböző szinteken kialakított területfejlesztési tanácsok létrehozásával megteremtette a területfejlesztés és területrendezés feladatai végrehajtásának intézményi rendszerét. Ez a speciális, állami intézményrendszer azonban nem tudta azt a szerepet betölteni, melyet a jogalkotó célként tűzött ki számára. Nyomasztóan állami, közösségi dominanciájú, nem eléggé „beágyazott” volt, tehát éppen annak a rendeltetésének nem tudott megfelelő hatásfokkal eleget tenni, hogy a fejlesztési célok érdekében mozgósítsa a helyi erőforrásokat, hogy valóságos partnerségeket építsen ki. Nem vont be a működésébe a társadalmi elvárásokat megfogalmazó érdekcsoportokat, sem pedig olyan szervezeteket, melyek szakmai alapon döntéseit ellenőrizni tudták volna. A gyakorlati működés során a rendszer gyenge pontjait feltérképezve, illetve az európai integrációs követelményeknek való megfelelést szem előtt tartva a kormányzat új alapokra kívánta helyezni a területfejlesztési politikát. Megszületett a területfejlesztési törvényt módosító 2004. évi LXXV. törvény, mely – többek között – létrehozta az együttműködés intézményeit a területfejlesztés és a társadalom között. A jogalkotó több fontos alapelv mentén alakította ki a ma is fennálló rendszert. A társadalmi szereplők bevonása a területfejlesztési folyamatokba viszonylag gyorsan, kampányszerűen történt, azonban a kezdeti lendület hamar kifulladni látszik. Az eltelt időszak tapasztalatai lehetőséget adnak néhány következetés levonására, mely a rendszer elégtelen működését támasztják alá. A célzott hatás véleményünk szerint elmaradt. A törvénymódosítás időszakában még több szervezet kívánt a területfejlesztésbe partnerként bekapcsolódni, remélve azt, hogy ezáltal részt vehetnek a döntéshozatalban. A jogalkotó viszont nem biztosított kellő jogosítványokat a társadalmi részvétel kiteljesedéséhez, ezért mondhatjuk, hogy a civil együttműködés felülvizsgálatra szorul. Rávilágítva az anomáliákra azt kívánjuk feltárni, hogy milyen részvételi lehetőségek, milyen együttműködési jogosítványok illetik a társadalom tagjait.