Kutatási projekt

Társas rovarok monitorozása a Szigetközben a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén


HASZNOSÍTHATÓSÁG SZINTJE

Ismeretbővítő kutatás (alap- elméleti kutatás)

KULCSSZAVAK

KUTATÁSI PROJEKT LEÍRÁSA

A későbbiek során a taxonómiai revíziók néhány fajt szinonimizáltak, de a monitorozás viszont újabb fajok kimutatását eredményezte, így a fajlista jelentékenyen nem változott. A faunba felmérése során választottuk ki azokat a szigetközi referenciaterületeket, ahol a későbbiekben a monitorozásra sor került. Két terület hullámtéri élőhely, egy erdő és egy rét, feltehetően ezeket érintette legközvetlenebbül a Duna elterelése. Az élőhelyek listáján szerepel két mentett ártéri ligetes erdő, ezeket árvizes években különböző erőséggel érinti a belvizes elöntés. Végül egy elöntéstől mentes, de túltartott vadállományú erdőt vizsgáltunk, az árvíztők független zavarások hatásainak kimutatására. A kutatások nyolcadik évében kiegészítésként három további mentett ártéri réten egy ültetett fenyvesben, egy természetközeli tölgyerdőben és egy irtásterületen is mintákat vettünk. A monitorozás tehát egy hibrid program, amely egyrészt trend-monitorozásban (pl. a kevéssé zavart, természetvédelmi oltalom alatt álló, mentett ártéri erdő), másrészt pedig hipotézis-tesztelő monitorozásban (különböző zavarások hatása) nyilvánul meg. A zoológiai monitorozás mellett 2000-ben és 2008-ban a kijelölt területeken botanikai mintavételeket is végeztek, mintegy kiegészítve ezzel a hangyákra kapott eredményeket. A jelenleg 10 éve tartó rendszeres monitorozás mellett a gönyűi homokvidék további 21 területéről vettünk mintákat és dolgoztuk fel, elsősorban tájökológiai és szukcessziós kutatásokhoz. Az eddigi évek során begyűjtött és identifikált anyag elég jelentékeny, 28356 hangyaegyedet és 5226 egyéb ízeltlábút tartalmaz. Az anyag terjedelme tehát elég jelentős részletesebb statisztikai értékelésekhez. A program főbb megállapításai a következők: A jelenleg 10 éve tartó rendszeres monitorozás mellett a gönyűi homokvidék további 21 területéről vettünk mintákat és dolgoztuk fel, elsősorban tájökológiai és szukcessziós kutatásokhoz. Az eddigi évek során begyűjtött és identifikált anyag elég jelentékeny, 28356 hangyaegyedet és 5226 egyéb ízeltlábút tartalmaz. Az anyag terjedelme tehát elég jelentős részletesebb statisztikai értékelésekhez. (1) A mentett ártéri védett erdő perzisztenciája és a hullámtéri élőhelyek stabilitása igen jó. Az előző esetben ez a védettség mellett a hangyaközösség természetközeli jellegéből is adódik. A hullámtéri élőhelyeken pedig olyan speciális, az elöntések okozta rendszeres zavarásnak kitett együttesek alakultak ki, melyek bár kicsiny diverzitásúak, de részben unikálisak. Félős, hogy a Dunával végzett manipulációknak − most már a hangyákon túlmenve − ezek az életközösségi típusok áldozatul eshetnek. (2) A rendszertelenül jelentkező belvizek sújtotta erdő közösségei összetételükben változnak, hol a hullámtéri közösségekhez (nagy belvizek hatására), hol pedig a mentett ártéri erdőkhöz állnak közel (szárazabb évek következményeként). Ezen közösségek kialakulását és állapotát tehát a Duna rendszertelenné váló vízjárása akadályozza. (3) Ugyancsak nagy összetételbeli varianciát okoz a túltartott vadállomány, amely rendszertelen talaj-diszturbanciával nem teszi lehetővé állandó közösség kialakulását. Ily módon a talaj faunájára gyakorolt hatása kedvezőtlen. (4) A botanikai mintavételek eredményeinek általános konklúziója szinte meglepően megegyezik a hangyák alapján tett megállapításokkal. A gönyűi homokvidéken végzett vizsgálatok eredményei amellett, hogy hozzájárultak ennek a Kisalföldön unikális és inkább a Duna-Tisza közére jellemző tájnak az ökológiai ismeretéhez, igen jól illeszkednek a homokdűnéseken kontinentális léptékben (É-Finnországtól D-Törökországig terjedő) kutatásokba.