Ismeretbővítő kutatás (alap- elméleti kutatás)

usa pénzügypolitikája, euro övezet pénzügypolitikája, kína pénzügypolitikája, gazdaságpolitika, válságkezelés

Még mindig nem eléggé tisztázott a válság kialakulásáért való felelősség. Az ugyan látható, hogy tulajdonképpen minden egyén maga is felelős, aki a spekulatív finanszírozást igénybe vette. De mi a helyzet azokkal, akik kínálták? Ők nem felelősek semmiért? Az egyéneknek mentségére szólhat tudatlanságuk. Valóban elhitték, hogy olyan korszak köszöntött ránk, amelyben folytonosan magas hozamok is lehetségesek. De a konstrukciók kidolgozói tudták, mit csináltak. Árulkodóak a termékek nevei is: ” liars’ loans, NINJA loans, neutron loans, toxic wastes”. „Hazugok kölcsöne”, „se jövedelem, se állás, se eszköz” (No Income ,no Job or Assets), a neutron –kölcsönhöz nem is kell magyarázat: az emberek meghalnak, az eszközök megmaradnak…. A fertőző hulladék (toxic waste) kifejezés pedig az értékpapírosított jelzálogkölcsön-csomagok nem teljesítő elemeit jelenti. Alkotóik tisztában voltak e termékek sorsával. Ezek a termékek –természetüknél fogva- veszteséget fognak okozni . A Savings and Loans csődjénél a 80as évek ben ezres nagyságrendben kerültek az USA-ban bíróság elé, sőt, börtönbe, olyan banki munkatársak, akiket kimutatható felelősség terhelt az embereknek okozott kárért. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen tisztulási folyamatra most is szükség lesz. Az amerikai társadalom keresi a kialakult helyzet egyéni felelőseit. A legnagyobb kár azonban, amit a történések okoztak, az, hogy a bankszektorban megingott a bizalom. Egymás iránt is, de a piaci szereplőkben is a bankok iránt. Ezt a bizalmat nem lehet olyan egyszerűen visszaszerezni . Ezt meg kell szolgálni. Idő kell, amíg a piaci szereplők újból szövetségesként, és nem rablóként tekintenek a pénzügyi szektorra. A felügyeleti hatóságok sem teljesen ártatlanok az ügyben. De így van ez, ha nem a felügyeletnek vannak bankjai, hanem a bankoknak felügyelete… . Nem kis szerepe van ebben annak, hogy az uralkodó elmélet mindenütt a szabályozások csökkentésére törekedett. A modern közgazdasági elmélet a szükséges ellenőrzést átformálta minimalizálandó teherré. Egyértelmű, hogy a szabályozás hiányosságai is felelősek voltak a pénzügyi válság kialakulásáért. A sajátos státusú amerikai pénzügyi közvetítők, amelyek nem banki szabályozás alá estek, nem rendelkeznek elegendő saját tőkével az általuk forgalmazott terméktömeg kockázatainak fedezésére. Ezek az intézmények erősen túlterheltek hitelekkel, hiszen itt nincs tőke -megfelelési szabály. Nyilván azért, mert a gyorsan tovább adott termékek kockázatai már nem őket terhelték. A minősítő cég meg nem nagyon kérte el a részleteket, a termékek tartalmát bemutató fájlokat. Sporadikusak voltak azok az alkalmak, amikor ezek konkrét vizsgálatára sor került. És ezeket a termékeket vetették meg befektetőkkel, nyugdíjalapokkal. Az elöregedő társadalmakban egyre nagyobb szerepe van annak, hogy időben készüljünk fel öreg korunk finanszírozására, s ehhez bizony jelentős megtakarításokra van szükség. Azok az intézmények azonban, amelyek az idézett termékekbe való befektetést( a jó minősítések alapján) megvalósították, ráfizettek erre, szerte a világban. A bankszektor ezzel a nyugdíjalapokat csonkította meg, a nyugdíjasokat rabolták meg. Mindennek vannak tanulságai a magyar válsághoz vezetett út tanulmányozásakor is.