Ismeretbővítő kutatás (alap- elméleti kutatás)

népegészségtan, toxikológia, idegtudomány

Az élő szervezetbe kerülő NPk szokatlan tulajdonságokat és képességeket mutathatnak akkor is, ha anyaguk szokványosabb halmazállapotban kémiai vagy akár toxikológiai szempontból már ismert. A NPk fajlagos felülete igen nagy és reakcióképes, a sejtekkel érintkezve oxidatív és gyulladásos folyamatokat indít be. Mivel méretük a vírusokéval vagy nagyobb fehérje-komplexekével összemérhető, a NPk könnyen áthatolnak szinte minden biológiai határfelületen, beleértve a vér-agy gátat és a placentát. A környezetben leginkább a levegőben fordulnak elő, ezért az emberi expozíció fő útja a belégzés. A tüdőhólyagocskákon áthatolva a véráram útján minden szervbe eljutnak, de a légutak felszínéről az idegek mentén transzportálódva közvetlenül is bekerülhetnek az agyba. Szerepük lehet az érfali károsodásban és következményeiben (elmeszesedés, szűkület, iszkémiás szívbetegség), az idült légúti gyulladásokban, és bizonyos agyi degeneratív betegségekben. Az intézetben nehézfém-tartalmú szintetikus nanorészecskéket adagolunk patkányok légcsövébe, és meghatározzuk a fémtartalom felhalmozódását az állatok szerveiben, valamint megfigyeljük a már említett idegrendszeri elváltozásokat. Az alkalmazott elektrofiziológiai, magatartási és egyéb módszerek megegyeznek a fentebb felsoroltakkal. A környezeti expozíció jobb modellezése céljából több fém nano-formájának, vagy egy fém nano- és oldat-formájának kombinációjával is dolgozunk.