Kutatási projekt

Környezeti xenobiotikumok idegrendszeri hatásainak vizsgálata állatkísérletekben


HASZNOSÍTHATÓSÁG SZINTJE

Ismeretbővítő kutatás (alap- elméleti kutatás)

KUTATÁSI PROJEKT LEÍRÁSA

Népegészségügyi szempontból főleg a kis mennyiségek által hosszú idő alatt okozott károsodások (mérgezések) jelentősek, mert ezek többé-kevésbé észrevétlenül, vagy legalábbis jellegzetes tünetek nélkül alakulnak ki, ezért kimutatásuk, igazolásuk, nyomon követésük nem egyszerű feladat – többek között azért, mert a hatásmechanizmus nem feltétlenül azonos a nagy dózis által akutan előidézett mérgezésével. Munkánk során patkányokat teszünk ki a munkahelyi, esetleg lakóhelyi környezetben előforduló xenobiotikumoknak. Korábban növényvédőszer-hatóanyagokkal foglalkoztunk, az utóbbi években egyes nehézfémek – ólom, higany, mangán, kadmium – neurotoxikus hatását vizsgáljuk. 4-12 hetes (a patkányok élettartamához mérten nem rövid idejű) kezelést alkalmazva megfigyeljük azokat a változásokat, amelyek az állatok magatartásában valamint agyi bioelektromos tevékenységében jelentkeznek. A magatartási módszerek elsősorban a 8-ágú útvesztőben való tanulásra, a spontán, felderítő jellegű mozgási aktivitásra (open field), és a hangingerrel kiváltott mozgási válaszra (acoustic startle response) terjednek ki. Elektrofiziológiai módszerként főleg az agykérgi spontán és inger-kiváltott aktivitás, valamint a perifériás idegi aktivitás számítógépes elemzését alkalmazzuk – az agyi regisztrálást krónikus elektródákkal ellátott állatokon, ismételhető módon is. Az állati modell reálisabbá tétele érdekében több fém együttes adásának hatását is vizsgáljuk, és a hatások többoldalú elemzése céljából kémiai (lerakódott fémtartalom kimutatása) és biokémiai (oxidatív paraméterek, enzim-aktivitások) méréseket is végzünk. A kísérletek gyakorlati, higiénés-toxikológiai szempont szerinti végső célja hatás-biomarkek kidolgozása. Feltételezzük, hogy a talált változások némelyike kellően érzékeny és specifikus ahhoz, hogy annak alapján az emberi egészségkárosodást jelző biomarker legyen kifejleszthető. Az elektrofiziológiai alapú funkcionális biomarkerek előnye lenne, hogy alkalmazásuk minimálisan sem lenne invazív: vérvételt sem igényelne, csak pl. egy EEG-felvételt.