Az alternatív energiaforrások közül Magyarországon a geotermikus energia hasznosítható a legnagyobb költséghatékonysággal, melynek leggyakoribb hordozó közege a termálvíz. A kedvező földtani adottságoknak köszönhetően az ország 70 %-án termelhető ki a sokoldalú hasznosítási módoknak eleget tevő hévíz. Hazánkban 2002-ben 0,5 millió m3 (MGSZ adat) termálvizet hoztak a felszínre, s ez a mennyiség napjainkig csak növekedett. A felhasználás tekintetében az energetikai, a balneológiai és a kommunális hasznosítás emelhető ki. A felhasználást követően a termálvíz szennyvízzé válik, elhelyezésével kapcsolatosan a 219/2004. (VII. 21.) kormányrendelet valamint a 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet ad útmutatást. A kinyerési rétegbe való visszatáplálásra kizárólag zárt körös energetikai felhasználás esetén van lehetőség. A többi - a kitermelt hévíz mintegy 75 %-át kitevő hatalmas mennyiség - szigetelés nélküli földmedrű csatornákon keresztül felszíni vízi befogadóba kerül. Ennek következtében a termálvíz kémiai-fizikai paramétereitől függően a talaj, talajvíz és befogadó felszíni víz szennyeződésének kockázata áll fenn. A szakirodalomban a csatornákból elszivárgó nagy só- és Na -tartalmú hévíz kapcsán a környező talajvízszint kritikus mértékű emelkedése és az ehhez közvetetten kapcsolódó másodlagos szikesedés problémája került előtérbe. (Magyar viszonylatban a témával kapcsolatban kiemelendő Muraközy (1902), Treitz (1908, 1924), ’Sigmond (1923, 1927), Gedroitz (1928), Kreybig és Endrédy (1935), Scherf (1935), Arany és Babarczy (1937), Mados (1943), Arany (1956, 1958), Darab (1958), Kovács (1960), Rónai (1961), Szabolcs (1961, 1974), Herke (1962), Várallyay (1967, 1968), Kovda (1973), Erdélyi (1979), Tóth és Kuti (1999), Tóth és Várallyay (2001), Blaskó (2005), Huber et al., (2008), munkásága. Külföldön a másodlagos szikesedés témakörében Tanji (1990), Oldeman et al., (1991), és Ghassemi et al., (1995) kutatott)