A Római Szerződés megalkotói az integrációhoz való kapcsolódás tekintetében csupán három lehetséges viszonyt tételeztek fel: kereskedelmi kapcsolatok létesítését, társulást és a csatlakozást. Témám szempontjából kifejezetten az utóbbi két eset az érdekes, ugyanakkor tény, hogy a kereskedelmi kapcsolatok kiépítése egyrészről az Európán kívüli országokkal való jó viszony fenntartását szolgálhatja. Másrészről „ugródeszkaként” használhatják (nyilvánvalóan az európai vagy ahhoz közel eső) országok a későbbi uniós tagsághoz vezető úton. Az alapító atyák már ekkor is azon a véleményen voltak, hogy a Közösség lényegesen ki fog bővülni. Első lépésben az EU szorosabbra főzi a kapcsolatokat az illető országgal társulás formájában. A társulás technikáját alkalmazták például az Európán kívüli országokkal 1967-1977-között megkötött kétoldalú együttműködési szerződésekre is. A társulás adott esetben az első lépcsőfok lehet a teljes jogú tagság felé, azonban nem feltétlenül vezet szükségképpen ahhoz. Akadt olyan későbbi csatlakozó, amely nem is rendelkezett ilyen megállapodással (pl. Dánia), vagy igen, de a későbbi tagsági igény nem szerepelt (pl. Spanyolország), vagy mégis szerepel, de ennek ellenére még most sem tagok (pl. Törökország). Emellett a „társult ország” státus megadásával az Unió jó szomszédi kapcsolatait is fejlesztheti, az EU 2003-tól lendületre kapó szomszédságpolitikájának részét is képezheti. A következő fokozat a tagságért való folyamodás, majd a csatlakozás. Kutatásai során ezen folyamatok legfőképpen jogi vonatkozásait kívánom feltárni, továbbá azok hatását az Európai Unióra. A bővítési politika az EU egészének modernizációs hajtómotorjaként hat, amely kihatással van az Unión kívüli államokra is. Az Európai Unióhoz való csatlakozási kilátások például a Nyugat-Balkánon nagymértékben elősegítik a politikai és gazdasági reformokat, és hozzájárulhatnak a régió népei közötti megbékéléshez. Az Unió eddigi kibővüléseinek tapasztalata mutatja, hogy amennyiben a bővítés gondosan elő van készítve, és a szükséges reformokkal kart karba öltve jár, talán magasabbra lehet az Unió építményét emelni, és továbbra is hirdethetjük: „egység a sokféleségben”.