Ismeretbővítő kutatás (alap- elméleti kutatás)

környezeti stressz, sóstressz

Kísérleteinkben azt vizsgáljuk, hogy szalicilsavas (SA) előkezeléssel miképpen lehet javítani a paradicsom növények sóstressz rezisztenciáját. A SA gyors és tartós sztómazáródást idéz elő, ezért kézenfekvő volt, hogy hatása lehet a fotoszintézis folyamataira. Mivel a sóstressz egyidejűleg okoz ozmotikus és ionos stresszhatást, vizsgáljuk az előkezelt növények vízháztartási paramétereinek változását és ennek hatását a fotoszintetikus aktivitással szorosan kapcsolódó ozmotikus adaptációra. Az ozmotikus stressz mindig együttjár reaktív oxigénformák (ROS) képződésével. A gyökerek differenciálódása, a sejtosztódás és megnyúlás szorosan kapcsolódik a szabad gyökök és egyéb ROS keletkezéssel. A ROS ugyanakkor programozott sejthalált (PCD) is indukál, illetve alacsony koncentrációban bekapcsolja az oxidatív stressz által szabályozott jelátvitelt és génexpressziót. A növényi hormonok közül az etilén, az abszcizinsav és a SA ROS képződést, ezért PCD-t is indukálhat, illetve bekapcsolhatja a védekezési mechanizmusokat is. A sóstressz oxidatív komponenséhez történő akklimatizációval is foglalkozunk. Vizsgáljuk, hogy a SA előkezelés milyen körülmények között vezet sóstressz akklimatizációhoz, és mikor okoz PCD-t. A PCD morfotípusainak kialakulását protoplaszt és sejtszinten is vizsgáljuk. Vizsgáljuk a sóstressz és a szalicilsav által indukált génexpressziós változásokat, különösen a sejtek elhalásában szerepet játszó ciszteinproteázok, növényi metakaszpázok és a programozott sejthalált késleltető vagy visszafordító fehérjék, így a Bax-inhibitor génexpresszió változását RT-PCR-rel a sikeres vagy sikertelen akklimatizációs folyamat során.