Ismeretbővítő kutatás (alap- elméleti kutatás)

nyelvtudomány

Egy szöveg koreferencialitását, azaz két vagy több tag együttes referálását egymástól elkülönített ’koreferencialáncként’ szokás vizsgálni. Az elkülönítésnek módszertani oka van: taxonomikus leírást jobbára csak az egymástól elkülönített koreferencialáncokról lehet adni. A kutatás alapvetően jelenségleírás, azaz nem taxonomikus igényű alkalmazott nyelvészeti kutatás. A strukturális mondattan a tagmondatok alárendelő viszonyításában csupán két tagmondatnak, a beágyazó és a beágyazott tagnak a viszonyát vizsgálja. Ez az óvatos alapállás a kutatásban magától értetődik, a felsőoktatásban azonban, amelynek a tantervében szrepel a ’többszörösen összetett’ mondat is, elháríthatatlan a harmadik és további tagmondat figyelembe vétele. Ezért van szükség élő mondatok koreferenciális összefüggéseinek a föltárására is. Jelenségleírásban ugyanis meg lehet kísérelni az azonos funkcióra szerveződő koreferencialáncok együttes vizsgálatát. A kutató alkalmazott nyelvészeti vizsgálatai során a közös szerepet együttesen ellátó láncokat ’koreferencia-nyaláb’-nak nevezte el. Ezt a jelenségleírást alapvetően a többszörösen összetett mondatban vizsgálják (gyakran a művészi nyelvhasználatból vett példákon), de kísérleteznek teljes szövegek (döntően versszövegek) koreferencia-vizsgálatával is.