Ismeretbővítő kutatás (alap- elméleti kutatás)

sejtbiológia, ionikus homeosztázis

A vizsgálataink legfontosabb eredménye annak igazolása, hogy a sejtek ionikus homesztázisát és az azt fenntartó mechanizmusok működését jól lehet tanulmányozni fluoreszkáló festékekkel növénysejtekben is. Ezt azért lényeges hangsúlyozni, mert a növénysejtekben a fluoreszkáló festékek rutinszerű használata még távolról sem annyira széleskörű, mint az állati sejtekkel végzett kísérletek esetén. Ennek egyik legfőbb oka a sejtfal jelenléte. A sejtfal a növénysejtek külső burka, amely bizonyos festékek esetén nagymértékben megnehezíti a fluoreszcenciás méréseket. A festékek ugyanis kötődhetnek a sejtfal bizonyos komponenseihez, ezáltal egyrészt nem, vagy csak korlátozott mértékben jutnak be a citoplazmába, illetve az abban található sejtorganellumokba. Másrészt a sejtfalban felhalmozódó festék fluoreszcenciája jelentősen hozzájárulhat a sejtréteg egészéből származó fluoreszcencia intenzitáshoz, ami jelentősen módosíthatja a kísérletek eredményét, illetve értelmezését. A méréseinket hagymagumó allevelének epidermisz-sejtjein végeztük. Ezek a sejtek egy természetes monolayert alkotnak az alleveleken, onnan könnyen eltávolíthatók, tehát ideális kísérleti objektumok. Az alkalmazott fluoreszkáló festékek (Fluo-3, BCECF-AM, DiOC5(3)) alkalmasnak bizonyultak néhány vitális sejtélettani paraméter (citoplazmikus Ca2 -koncentráció, a citoplazmikus pH, nyugalmi membránpotenciál) tanulmányozására. Minderre abból következethetünk, hogy jól detektálható változásokat tapasztaltunk a festékek fluoreszcenciájában akkor, ha az illető paramétert fiziológiai tűréshatárok között változtattuk Ca2 -ionofór, citoplazmikus savanyítás és lúgosítás, valamint depolarizáló, illetve hiperpolarizáló ágensek alkalmazásával.