Ismeretbővítő kutatás (alap- elméleti kutatás)

bölcsészettudomány, beszélőváltás

Ilyen irányú nemzetközileg ismert vizsgálatok eddig angol, ill. japán nyelvű korpuszban történtek. Mint ezek során kiderült, a kutatás ezen tárgya bizonyos mértékig nyelv-, ill. nyelvtípusspecifikus, így a jelenség különböző nyelvű korpuszok alapján történő leírása – amit a szakterület művelői sürgetnek is – hozzájárul a nyelvi értelmezési folyamatok általános, ill. nyelv(típus)specifikus sémáinak a felismeréséhez. Mivel magyar nyelvű korpuszban a fentebb megjelölt célkitűzéssel eddig nem végeztek vizsgálatokat, indokolt a kérdéskör e téren való megközelítése, és ígéretes az eredmények összevetése az angol, ill. a japán (valamint az időközben megvalósuló más nyelvű) kutatások eredményeivel. A kérdés első – amerikai – kutatói a beszédlépés szerkezeti egységeit az angolban szintaktikai egységekként értelmezték. Később mások úgy találták, hogy az intonációs és a pragmatikai zárópontok jelölik ki azokat az ún. konverzációs szintaktikai zárópontokat, amelyeken – az előbbiekkel egybeesve – komplex zárópontok (Complex Transition Relevance Place, CTRP) jönnek létre; ebben a kutatásban a beszélőváltás jóslását illetően az intonációs komponens bizonyult a fő tényezőnek. A japán nyelvű korpuszban végzett vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a konverzációs szintaktikai zárópontok száma a japán nyelv SOV szórendi típusa következtében jelentősen kevesebb, mint az angolban (és a magyarban). A beszélőváltás jóslásában a pragmatikáé a főszerep. Az általam elkezdett vizsgálatok előkészítő lépéseként létrehoztam egy videofelvételeket tartalmazó adatbázist a SZTE Pszichológiai Tanszékének Mérey Ferenc viselkedéselemző laboratóriumában. A teljes adatbázis 9 x 20 percnyi, minden esetben három személyből álló (változó nemi összetételű) egyetemista csoport spontán társalgását rögzítő videofelvételből tevődik össze. Első elemzéseim adatbázisául ebből a korpuszból választottam ki egy 15 perces, ill. egy 5 perces (összesen 20 perces) szegmentumot, az eredmények összevethetősége érdekében analóg módon a fent idézett kutatásokkal. Az utóbbiakkal azonos módszerrel állapítottam meg a konverzációs szintaktikai zárópontokat; az intonációs, ill. a pragmatikai zárópontok azonosítása során azonban e részterületek magyar szakirodalmából származó kiegészítő szempontokat is figyelembe vettem. Eddigi eredményeim azt mutatják, hogy a konverzációs szintaktikai zárópontok száma a magyarban az angolhoz hasonló mértékben magas (ennek hátterében a magyar szórend SOV típusúból SVO diskurzuskonfigurációs típusúvá válása áll). A beszélőváltás jóslásában a CTRP intonációs komponense látszik a fő tényezőnek. A téma további kutatása során az elemzések 20 percesnél nagyobb terjedelmű adatbázisra való kiterjesztésével, ill. az eddigieknél differenciáltabb statisztikai számítások elvégzésével ellenőrizni kívánom eddigi eredményeimet, a magyar nyelvű korpusz tükrében pontosítani igyekszem az intonációs, ill. a pragmatikai lezártság definícióját, továbbá választ keresek a vizsgált jelenséghez szorosan kapcsolódó egyéb részkérdésekre (például arra, hogy mi indokolja a beszélőváltások kisebb részének nem CTRP-n való megvalósulását, ill. a CTRP-k kisebb részén a beszélőváltás hiányát).